Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csendben

részlet John Edward Southall (1855-1928) The Power of Stilness (A csend hatalma) c. könyvéből

 

Ez is egy lehetőség Isten megismerésére: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46 :11, „…az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!” Habakukk 2:20

 

Jó pár évvel ezelőtt egyik barátom egy könyvet adott nekem, és ez a könyv életem egyik fordulópontját idézte előt. A címe ez volt: „Igaz békesség” (True peace). Ez egy középkori írás lényegében egy gondolattal – Isten lényem mélyén várja, hogy beszéljen velem, ha kellően csöndben vagyok ahhoz, hogy meghalljam a hangját.

 

Azt gondoltam, hogy ez könnyen fog menni, úgyhogy elkezdtem elcsendesedni. Alighogy elkezdem azonban, hangok kavalkádja szólalt meg a fülemben, ezernyi felbukkanó jelenség kívül-belül, mígnem rajtuk kívül semmit sem hallottam. Némelyik egy gondolatom volt, némelyik egy kérdés, némelyik pedig az imádságom. Mások a Kísértő sugallatai voltak vagy a világ zajongása. Sose tűnt ennyi mindennek, ami egyszerre zajlik, hallatszik körülöttem és elgondolkoztat; és minden irányból húztak-vontak ezek a fáradhatatlan jelenségek.

 

Számomra kényszerítőnek tűnt, hogy rájuk figyeljek, de Isten azt mondta: „Csendesedj el és ismerd el, hogy én vagyok az Isten!” Ezután következtek a holnapra vonatkozó gondjaim és kötelességeim, de Isten azt mondta: „Csendesedj el!”. Ahogy csöndben maradtam, és lassan megtanultam engedelmeskedni, és bezárni a fülem minden zaj számára, egy idő után, mikor a hangok abbamaradtak – vagy én nem figyeltem rájuk többé – egy csendes, halk hang lényem mélyén elkezdett beszélni kifejezhetetlen gyengédséggel, erővel és megnyugtatással.

 

Ahogy hallgattam imádság hangja lett, majd bölcsesség és engedelmesség hangja, és nem kellett sokat imádkoznom vagy gondolkodnom rajta, hogy a Szentléleknek ez a hangja a szívemben Isten imádsága a lelkemben, Isten válasza minden kérdésemre; ez Isten élete és ereje a testem és lelkem számára; és ez lett számomra minden tudás, imádság és áldás alapja és lényege. Mert ez maga az élő Isten volt egész életemben és lényemben.

 

Rájöttem, hogy ez lelkünk legmélyebb szüksége; ez az, ahogyan megtudhatjuk, hogy milyen is Isten, így kapunk tőle lelki pihenést, felfrissülést és növekedést, így tudjuk magunkhoz venni az Élő Kenyeret, így gyógyul meg teljesen a testünk, így töltekezik el lelkünk a Feltámadott Isten életével; és úgy jutunk át az élet nehézségein, mint a virág, ami az éjszaka sötétjében a hűvös harmatcseppekkel töltekezik. De ahogy a virág nem kap harmatot viharos időben, úgy Isten kegyelme sem érkezik a nyugalmat nem ismerő lélekhez.

 

Nem haladhatunk át az életünkön erősen és pihenten, ha folyton úgy száguldunk, mintha gyorsvonaton ülnénk; szükségünk van egyedüllétre és nyugodt órákra, amit a Mindenhatóval tölthetünk; időre, amikor az Úrra várunk, hogy az erőnk megújuljon, szárnyra keljünk, mint a sasok, fussunk és ne lankadjunk el, járjunk és ne fáradjunk el.

 

/ford. Lencsés Ákos/

 

(A 'Silence' c. angol ismeretterjesztő anyag alapján)